Szülőkkel közös drámafoglalkozás

Ugyanolyan fárasztó, zűrös keddi napnak indult, mint a többi. Még az ég is könnyezett.

Rohantam a munkahelyemről az iskolába, hogy le ne késsek a drámafoglalkozásról, amire mi szülők is bebocsáttattunk.

A gyerekek csiklandós izgalommal ültek a padlón, és készülődtek a közös játékra.

Ott álltunk mi szülők, az esetlen óriások, kicsit feszélyezetten, - ki zsebbe dugott, ki karba tett kézzel - mégis nyitottan és kíváncsian. Lássuk be, nehéz komoly felnőtt páncélunkat egy szempillantás alatt lecsatolni magunkról.

Aztán valami megváltozott. A sorra jövő gyakorlatok alatt kezdtünk egymásra hangolódni, feloldódni. Pillanatok alatt lettünk újra gyerekek. Nevettünk saját ügyetlenkedésünkön; bolondozva próbáltuk meg kitalálni vajon, milyen állatnevet ragasztottak a hátunkra, és büszkék voltunk, hogy kitaláltuk pár kérdés után. A szeretetbábozásban ellazulva csak a pillanat volt, és csak az volt a fontos, hogy szeretetet adjunk és elfogadjunk. Jó volt kizárni a külvilágot, jó volt ez a gondok alóli kellemes feloldozás.

Aztán a végén a gyerekek közösen megjelenítették egyes társuk érzéseit, vágyait, zenével, színpadi mozgással. Láthattuk azt a csodát, hogy egy gyereknek nem esik nehezére, hogy akár egy tubus fogkrém "bőrébe" bújjon. Élvezetes tapasztalás volt.

Köszönöm a gyerekeknek, hogy befogadtak minket, köszönöm a szülőknek a partnerséget, a jó értelembevett gyerekséget és nem utolsósorban köszönöm Márta néninek az értő- és érző figyelmet, és hogy megteremtette ezt az alkalmat számunkra. Jó tudni, hogy a gyerekeink a jövő tanévben is minden héten együtt élhetik ezt át újra és újra.

Belinszkyné Szeles Edina

1.b osztály