Hatvanan együtt! 

Február 6-án, vasárnap, délelőtt 10 órakor gyülekeztünk az iskola előtt, mi, Lázárosok (1.a és Hangyabanda – sok szülő kíséretében), hogy a Komédium Színházba menjünk playback matinéra. Az első olyan előadására a Pszínház nevű társulatnak, amely kifejezetten gyerekek számára készült. A társulat így vall erről:

Örömeinket osztjuk meg Veletek: 
2011. február 6-án vasárnap
elváltuk asztaltól - féltünk tűztől - örültünk barátságnak (nem csak 3-7ig) - voltunk büszkék a találékonyságunkra - sírtunk a lelkünkben, hogy ne bántsunk másokat - búcsúztattunk barátságot - törtünk kezet deszkán menőn
 Ez az első MATINÉ előadás gyümölcse, ahol 5-13 éves korig meséltek nekünk.
Gazdag történetfolyam, emelkedő kezek, nevető gyerekek, meghatott felnőttek.
 Az előadásről képeket itt találtok:
http://www.facebook.com/album.php?aid=58666&l=8860c5ffeb&id=126902104002813

Második örömünk az mti, amelynek egyik szerkesztője - Anikó - rátalált a playback műfajára, és operatőr kollégájával együtt egy nagyon jó kis anyagot készített a vasárnapi előadás nyomán, amit itt találtok: www.mti.hu- a főoldalon jobbra.

A videót itt is megtaláljátok:

http://www.szegedinapilap.hu/cikk/Playback_szinhaz_Budapesten/43020

 
A playbackről már írtam tavaly a Kölcseysek a Lázárban című hírben, most személyes gondolataim kívánkoznak ide - meg persze a büszkeség, hogy a társulat levélben köszönte meg gyerekeink igaz érzéseit, történeteit és nyitott szívét.

A dráma révén kerültem ehhez a műfajhoz közel, majd évekig jártam előadásokra. Gyakran fáradtan indultam, de minden esetben azt kaptam, amit vártam: felfrissülést, megtisztulást és olyan embereket, akik megosztották életük egy szeletét. (Azóta is úgy tanítom a gyerekeknek, ha a magunk örömére ilyet „játszunk”, hogy törékeny üveggolyót tartanak kezükben, amikor eljátsszuk egy másik ember történetét.) Akkor, vasárnap, a matinén még inkább azt éreztem, mintha lebegnénk időn kívül, valahol az érzések birodalmában.  A leélt, „letudott” napok, hetek, évek helyett, mi újraéltünk, átéltünk, megéltünk. Beszélgettünk egymással, érthetően, világosan, tisztán. Aztán gondolkoztunk a hallottakról. Szép délelőtt volt.

Tóth Márta