Délelőtti séta Petőfivel

Március 15. megünneplése mindig felemelő. Bizony az iskolai ünnepély keretei között nehéz minden évben megújulni. Idén ez a Lázár Vilmos Általános Iskolának úgy érezzük, sikerült. A Petőfi Irodalmi Múzeum adta keretét az ünnepléshez, ahol mindenki talált csemegézni valót. Az alsós gyerekek nyomozókká válhattak. Részdarabkákat kellett összepárosítaniuk, melyből ki kellett találniuk, hogy Petőfi mit érinthetett meg; a forradalmi nyomda nyomdászaiként első kézből nyomtathatták ki a 12 pontot és a Nemzeti dalt; a Petőfi kiállítás területén kellett gyűjtőmunkát végezniük. A felsős gyerekek komolyabb feladatokat kaptak, az ő búvárkodásukban már több szerepe volt hozott tudásuknak is. De a felnőttek is rácsodálkozhattak, hogy a Vörös grófnő című film jelentős részét ebben az épületben forgatták. És szó szerint is csemegézhettük, a megfáradt nyomozók pozsonyi patkóval zárták a forradalmi délelőttöt. Jövőre velünk ugyanitt?

Egy lelkes szervező

Mindenkit szeretettel köszöntünk itt, a Petőfi Műzeumban! –szólt Bujtor Anna néni kedvesen. A nagy termekben hangja szelíden pattant vissza a falakról. Mint megtudtuk az épület valaha egy palota volt, és a mögötte hosszan elnyúló játszótér is még az udvar területéhez tartozott. A gyönyörűen díszített falak és gigantikus méretű ajtók is ezt bizonyították. Az élmény fokozása érdekében egy XIX. századi nyomdagép is be volt állítva a földszinten. És természetesen ki is próbálhattuk mekkora tehetséggel vagyunk a szakma iránt. De az idő szaladt és a feladatok tömkelegével sorakoztak előttünk. Volt Petőfi életrajzával kapcsolatos kvíz játék, bizonyíthattuk mennyire lennénk képesek kiszabadítani Táncsics Mihályt a börtönből, és a Nemzeti dal soraira is ráfért egy kis retusálás. Mégsem a hely, vagy a programok jelentették a legnagyobb értéket, hanem az összefogás. Ahogy végig tekintettem a „Nagy nyolcadikos” osztálytársaimon, már nem is tűntek olyan nagyoknak. Szorgalommal, és néhol bolondos komolysággal újra gyerekek lettek. Úgy éreztem, hogy hiába van mindenki szívében a jövő izgalma, és fájdalma vagy örömei, mégis elfelejtettünk mindent és a pillanatnak éltünk. Nem volt bú, legfeljebb csöndes visszaemlékezés. És hiába tartjuk a forradalomban rész vett ifjakat Nagynak, ők olyat tettek, és akkora szeretettel hazájuk iránt, mint csak gyermek szeretheti a legkedvesebb plüssmaciját. Bárhogy is a jövőjük érdekében, ők a jelenben cselekedtek. Úgy vélem Nagyok voltak, olyanok melyeket kicsi láthat „mégnagyobbaknak”.

Kollárik Petra

(8. b osztályos tanuló)

Amikor megérkeztünk a múzeumhoz, és beléptünk a gyönyörű épületbe, már vártak minket. A köszöntés után nagy izgalom lett úrrá a csapatokon, mivel megtudtuk, hogy nyomoznunk kell.

Négy helyszínen vártak minket a múzeum pedagógusai.

Az első állomáson Petőfi egész alakos képét kellett kiraknunk, valamint Landerer nyomdagépén kinyomtattuk a Nemzeti dalt és a 12 pontot.

A második próbatétélnél csoportokat alkotva feladatlapokat töltöttünk ki a vörös, fehér, zöld kiállítóteremben megtekinthető tárgyakkal kapcsolatban. Itt láthattuk Petőfi utazóládáját, katonaruháját és személyes tárgyait.

A harmadik kihívás a díszteremben várt minket.

A képzeletbeli Pilvax kávéházba kellett eljutnunk, azonban „egy osztrák tiszt állta utunkat”. Nagy nehézségek árán egy embernek mégis sikerült a lehetetlen.

Az utolsó megmérettetés a Lotz teremben a soraira szétesett Nemzeti dal összerakása volt, valamint Petőfi korabeli tárgyak kiválogatása a napjainkban használtak közül.

A nyomozás befejeztével eredményhirdetés következett, ahol kiderült, hogy minden csapat győztes lett, hiszen sok élménnyel gazdagodtunk.

Eredményes nyomozásunk jutalmául megvendégeltek minket Petőfi kedvenc süteményével, a pozsonyi kiflivel.

Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Szeretnénk, ha a jövőben is lehetőségünk nyílna részt venni hasonló érdekes programokon.

A 4. b osztály tanulói