Szereplés az Ágacskával

A vizsgaelőadás után újra lehetőséget kaptunk arra, hogy előadjuk Csukás István Ágacska című meséjét. Meghívást kaptunk október 20-ára a belváros szívében található Aranytíz Kultúrházba.

Kevés olyan fiatal és felnőtt van, aki ne ismerné ezt a kedves, érzelmekkel teli, de ugyanakkor fordulatokban és vicces jelenetekben gazdag történetet. Immár második éve, hogy Berci béka bőrébe bújva hétről-hétre átélem a próbák örömét. Nem tagadom, szeretek „béka lenni”. Az egymás elfogadásának és segítésének érzését, illetve a barátokká kovácsolódást nemcsak ebben a néhol szomorkás, itt-ott mulatságos mesében, hanem a valóságban, a próbák során is átéltük. Zenés darabról lévén szó, a nézőközönséget magával ragadták a dallamok is. Reméljük, sokáig fülükben cseng majd Ágacska szép szólója, vagy a Kacsa-Béka- és az Egér– induló egy-egy részlete is. Az előadás nagyon jól sikerült, jó volt újra a béka jelmezben színpadra lépni, bizonyára a szereplőtársaim is hasonló érzésekkel emlékeznek erre az eseményre. Jó érzés töltött el bennünket, amikor a mese végén „pacsival” búcsúztunk a csillogó szemű nézőktől, és éreztük, hogy bármikor szívesen viszont látnának bennünket.

Köszönjük a lehetőséget, reméljük szerepünk lesz abban, hogy a fiatalok és a felnőttek mellett minél több gyermek is megismerje ezt a kedves és tanulságos történetet.

Deim Zsófia