Lázár Vilmos honvéd ezredes (1815-1849)

Lázár Vilmos (Nagybecskerek, 1815 - Arad, 1849, okt. 6.): honvéd ezredes, az aradi 13 vértanú egyike. Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849. febr. 1-től őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az É-i hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban, Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írott visszaemlékezési L. V. 1849-ki honvédezredes aradi fogságában kivégeztetése előtt írt emlékiratai címmel jelentek meg (Sátoraljaújhely, 1883). - Irod. Hamvay Ödön: Az aradi tizenhárom (Bp., 1899).

Örmény származású magyar nemesi családban született. Katonai szolgálatát 1834-ben kezdte a 34. gyalogezredben. Ferdinánd császár 1. huszárezredében hadnagyi kinevezést nyert, de ő 1844-ben elhagyta a katonai pályát, és feleségével, báró Revitzky Máriával visszavonult zempléni birtokára gazdálkodni. 1847-től a vasúttársaság főpénztárnoka volt.
Az 1848-as események hatására belépett a magyar seregbe. Október 19-én a győri 39. honvédzászlóaljban főhadnagyi rangot kapott, november 13-ától az első utászzászlóalj századosa lett. Részt vett az utászkar szervezésében, majd 1849 januárjában Perczel Mór hadtestében teljesített szolgálatot. Február 1-jétől, őrnagyi rangban Répásy Mihály tábornok segédtisztje volt. Tábornoka képviseletében jelen volt az április 3-ai tiszafüredi gyűlésen, ahol Görgei kikényszerítette Dembiński lemondását.
Április 5-én kinevezték egy zemplénben állomásozó dandár parancsnokának, feladata a megye Galíciai határának biztosítása volt. A hónap végén dandárával a Kassán szerveződő felső-magyarországi hadtesthez osztották be, június közepétől a hadtest egyik hadosztályának parancsnoka lett. Részt vett a Duklai-hágón át június 17-e és 19-e között betört cári fősereg elleni utóvédharcokban. Július 16-án alezredessé léptették elő. Kiválóan szerepelt a szabadságharc utolsó csatáiban. Augusztus 12-én Bem tábornok ezredessé léptette elő és megbízta a felső-magyarországi hadtest maradványaiból alakított IX. hadtest parancsnokságával. Csatát vesztett seregével Lugos irányába vonult. Karánsebesnél elvált Dessewffy Arisztidtól, s Hátszeg felé vette az irányt, azonban augusztus 19-én hadteste mintegy 4600 főnyi maradványával kénytelen volt a császári csapatok előtt letenni a fegyvert.
Noha csak ezredesi rangot viselt, mint önálló hadtestvezénylőt a szabadságharc tábornokaival együtt állították az aradi hadbíróság elé. Mivel a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, "kegyelemből" golyó általi halálra ítélték. Az Aradi vértanúk között őt végezték ki elsőként.
Csontjait csak 1913-ban találták meg az aradi vár sáncában. Most az emlékoszlop kriptájában nyugszik.

Lázár Vilmos utolsó mondatai 
"Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

(Forrás: Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lázár_Vilmos)

 

               
     Damjanich János               Dessewffy Arisztid                             Kiss Ernő

Az aradi vértanúk: Knézich Károly, Nagy Sándor, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Pöltenberg Ernő, gróf Leiningen Károly, Török Ignác, gróf Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos.

Október 6-a mindenütt a világon, ahol magyarok élnek, a kegyelet ünnepe, amelyen megemlékeznek az 1848-as magyar szabadságharc ismert és ismeretlen hőseiről, akik a szabadságért, országuk függetlenségéért a legdrágábbat, az életüket áldozták.

          
     Knézich Károly                        Lahner György                         Lázár Vilmos

1849 őszére egész Európában vérbe fojtották a világrészen végigsöprő forradalmi hullámot. Utoljára került sor Magyarországra. Előzőleg a fiatal forradalmi honvédhadsereg sorra legyőzte a szabadságharc ellen fellázított felkelőket és a forradalom ellen az országra zúdult osztrák hadakat. De akkor jött ,"Európa csendőre", az orosz cár, aki Bécs segítségére sietett. 200 000 kitűnően felszerelt, pihent orosz katona támadt a jóval kisebb számú, elcsigázott szabadságharcosokra. A végső harc kimenetele nem volt kétséges. 1849. augusztus 13-án Világosnál a Görgey Artúr parancsnoksága alatt álló honvédhadsereg az oroszok előtt lerakta a fegyvert.

          
   gróf Leiningen Károly                  Nagy Sándor                      Pöltenberg Ernő

A megtorlás egyik leglátványosabb színhelye Arad volt. Nyilvánosan, az egész világ szeme láttára, elrettentő példaként a szabadságharc 13 tábornokát végezték ki. Azokat, akik a forradalmi hadak élén sorra verték az osztrák hadvezéreket. Tulajdonképpen büntették az egész népet, hogy ilyesmit többé meg ne kíséreljen. De a kegyetlenkedés, a megtorlás végeredményben bumerángként csapott vissza. A diktatúra két évtizede után a szabadságharc legtöbb célkitűzése megvalósult, az aradi vértanúk pedig az utókor számára a szabadságszeretet, a helytállás, az önfeláldozás örökös, fénylő példaképei lettek, és ma is azok.

    
      Schweidel József

          
          Török Ignác                          Vécsey Károly                        Aulich Lajos