Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny

Amikor jelentkeztem a Bolyai versenyre, nem számítottam rá, hogy ilyen jó eredményt érünk majd el. Amikor megtudtam, hogy Tomival és Zsófival leszünk egy csapatban, nagyon megörültem, hiszen tavaly együtt megnyertük a Könyvbarát versenyt. Kiválasztottuk még Emmát negyedik tagként és minden kedden és csütörtökön reggel háromnegyed héttől bejártunk készülni, de megérte, mert a gyakorlás meghozta gyümölcsét.

Az első fordulóban négy ponton múlott, hogy nem elsők lettünk, de így is bejutottunk az országos döntőbe. Két hét állt előttünk a felkészülésre. Mindent beleadtunk és még szombaton is Edit nénihez jártunk felkészülni. Elérkezett a nagy nap és izgatottan elindultunk Tatára a verseny helyszínére.

Mikor megérkeztünk megkerestük a termet, ahol egy kedves néni fogadott bennünket, majd kiosztotta a feladatlapokat. Izgatottan nyitottuk szét a lapokat. A csapat és Edit néni szerint is nehezek voltak a feladatok.

Nehezek voltak, de nagyon jól sikerült, csak az utolsó feladatban Az okos, mint a tavalyi kos közmondás értelmezését rontottuk el.

Az eredményhirdetésnél nagy volt a feszültség. Nem huszadik, nem tizedik, … - és benne vagyunk az első hatban – továbbjutottunk a szóbeli döntőbe – tört ki belőlünk az örömkiáltás. Öt percet kaptunk a felkészülésre. Mivel az írásbelin részben miattam rontottuk el a 14. feladatot, ezt most jóvátehettem, mert a második idézetet csak én ismertem. A produkciónk is jól sikerült, az előadás közben még a zsűri is elnevette magát.

A végső eredményhirdetésre sokat kellett várnunk, közben nagyon izgultunk, de nekünk az volt a mottónk, hogy már az is nagy dolog, hogy benne vagyunk az ország hat legjobb csapatában.

Eljött a nagy pillanat, kihirdették: negyedikek lettünk! Edit néni, a felkészítő tanárunk velünk együtt örült.

Ezt a különleges, élményben, viccben és izgulásban gazdag napot soha nem fogjuk elfelejteni!

Deim Zsófia, Vámos Emma, Juhász Benedek, Szalai Tamás.

<