Főmenü:
Oroszlánkörmök > Írások
Balog Laura
Kirakatnál
A férfi a kirakat előtt állt. Először csupán közönyösen nézte a játékokat, míg a boltból lassan szállingóztak ki az emberek. Mélyet sóhajtott, és a kilincs felé nyúlt, de a végén nem nyitotta ki az ajtót.
A kirakatban egyszer csak megélénkült az élet. A játék mackó a balerinával táncolt, a katona békét kötött a masinisztával, és pöfögve indult el a vasút párhuzamosan a tankkal. A labda könyvet olvasott, és az autó a babák közé gurult. Az építőkockák sűrűjéből kikandikált a plüsszsiráf, és az elefánt. Az oroszlán a rendőrrel pókerezett; a táncosnő, az ólomkatonával, és az indiánnal monopolyzott, és a csillagok fénye is játékosan csillogott a műhavon.
A férfi nem volt más többé, csak az ami sosem még. Gyermek. Pimasz, fekete hajú, bogár szemű kisfiú. Tele álmokkal, és vágyakkal. Olyan igaz ember, aki még nagyot köp a valóságra!
A férfi fázósan összehúzta magán a kabátot, és általános közönnyel sétált ismét a szelíd hóesésben. Neki már felnőtté kellett válnia, amikor még gyermek akart lenni.
Egy pillanatig még hátrafordult látni a játékos forgatagot, és a kezet, amely szomorúan tette ki a táblát: Zárva, azután elnyelte a sötét.
2010. 06. 22.